Magyar víz a Francia Riviérán

Különlegességek a tengerparton

A világ első számú turisztikai célpontjának számító Franciaországban Párizs után a Francia Riviéria vonzza a legtöbb turistát. A kivételes klímájú mediterrán tengerparti vidék a strandoláson kívül évi 11 millió látogató számára kínál számos kulturális és különleges szórakozási lehetőséget egész évben.

A több mint 100 kilométer hosszan homokos strandokkal teli Francia Riviérát vagy ahogy a franciák nevezik: a Cote d’Azurt (Azúr-part) száz éve – enyhe időjárása miatt – még csak téli üdülőhelyként volt ismert. A két világháború között, sajátos fényei miatt, elsőként a festők fedezték fel maguknak.

Számos olyan kiállítóhelyet lehet a környéken találni, amely egyetlen alkotó előtt tiszteleg (Claude Monet, Pierre Auguste Renoir, Raymond Peynet, Marc Chagall, Jean Cocteau, Pablo Picasso), de ezeken kívül több mint száz múzeumával, színházaival, speciális éttermeivel és közel 4 ezer rendezvénnyel a megye igazi kulturális központnak számít.

A parttól kicsit távolabb, a dombos vidéken található falvakban pedig még őrzik a kézművesség és a parfümkészítés rejtelmeit. Ez utóbbinak világközpontja a virágmezőiről híres Grasse középkori városa, ahol a parfümkészítés 4 ezer évét bemutató nemzetközi múzeumon kívül a legendás Fragonard parfümgyártó üzemei is megtekinthetők.

Itt a mai napig készítik és forgalmazzák is az első alkohol bázisú európai parfümöt, a híres királynévizet, amelynek francia neve Magyar Víz (Eau de Hongrie), miután első változatát 1370-ben Piast Erzsébet magyar királynénak alkották meg. A város egyébként szeptemberben hivatalosan is kéri majd a grasse-i parfümkészítés tudományának felvételét az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára. Döntés 2016-ban várható.

A gasztronómiai újdonságokat keresőknek a provence-i specialitásokat helyi virágokkal, jázminnal, levendulával, rózsával, pipaccsal vagy ibolyával ízesítő séf, Yves Terrillon főzőtanfolyamát érdemes felkeresniük. Nizzában pedig az első olyan Michelin-csillagos éttermet a világon, ahol a molekuláris konyha különlegességei mellett rovarok is rendelhetők. A híres gasztronómiai kalauz egyébként éppen amiatt vette el idén a csillagot az Aphrodité étteremtől, mert az étkezési célra szánt lisztkukacot és tücsköt is felvette az étlapjára. A szankcionálás viszont akkora hírverést okozott David Faure séfnek, hogy 30 százalékkal megnövekedett a vendégforgalma.

A filmfesztiváljáról híres Cannes fesztiválpalotája – amely közel 300 embernek ad állandó munkát – az év 250 napján ötven nemzetközi kulturális eseményt lát vendégül és egyéb nagyszabású zenei, televíziós, reklám, ingatlan-befektetői találkozóknak (MIDEM, MIPIM, MIP TV, MAPIC, MIPCOM, Tax Free) ad otthont, 2011-ben a G20-csúcstalálkozót is itt rendezték. Az alig 70 ezer lakosú kisváros Párizs után a második francia fesztiválváros, ahol 120 szálloda, és mintegy hatszáz étterem várja az évi 2 millió látogatót.

A cannes-i öböllel szembeni Lérins szigetek néhány perc alatt megközelíthetők a kikötőből induló hajókkal.

Az alig másfél kilométer hosszú Saint-Honorat sziget déli részén egy ezer éve alapított ciszterci apátság található. Az itt élő mintegy ötven szerzetes rendszeresen fogad nyugalmat kereső világi vendégeket. A szerzetesek egyébként a középkor óta bortermelésből tartják el magukat: a sziget 8 hektárnyi szőlejéből Michelin-csillagos éttermek által ajánlott kiváló borokat készítenek.

A kalózok feltartóztatására épült vártoronyból pedig csodálatos kilátás nyílik a teljes Riviériára Monacótól Saint-Tropezig, de még az Alpok havas csúcsaira is. A tengerparti városokból ugyanis alig egyórás buszozással (és egy eurós helyi vonaljeggyel) elérhető a 15 síparadicsom bármelyike, ahol mintegy 700 kilométernyi sípálya várja azokat, akiknek egyetlen hétvége alatt kedvük van kipróbálni a téli és nyári sportokat is.

A Cote d’Azur-ön egyetlen várfallal megerősített város található: a görögök által i.e. előtt 400-ban Antipolis néven alapított mai Antibes. A főként angol turistákkal teli hangulatos mediterrán óvárosa, festői sikátorai és helyi finomságokat kínáló piaca különösen kedvelt, ám mindenekelőtt a Grimaldi Várban működő hatalmas Picasso Múzeum miatt érdemes ide látogatni. A festő 1946-ban fél évig a város meghívására a várban rendezte be műtermét, ahol húsz évvel később nyílt meg a múzeum. A helyszínen készült 245 művét Picasso ugyanis odaajándékozta a városnak.

Antibes kis öblökkel és sziklás lejtőkkel övezett kertvárosában, az olasz turisták által különösen kedvelt Juan-les-Pins-ben alapították meg 1960-ban Európa első dzsesszfesztiválját. Az elmúlt fél évszázadban fellépett itt Louis Armstrong, Ray Charles, Count Basie, George Benson, Claude Bolling, Miles Davis, Charles Mingus, Nina Simone, Martial Solal, SarahVaughan, B.B. King, Ella Fitzgerald. A júliusi tíznapos rendezvényt naponta mintegy 3 ezren látogatják.

Az üdülőtelepen nyílt meg 1929-ben az első part menti luxusszálló, a mai is üzemelő Hotel Belles Rives. Az épület eredetileg Scott és Zelda Fitzgerald amerikai írópáros nyári rezidenciája volt. Az art deco stílusú épületet a Cannes-ban és Nizzában is több palotát tervező két építész, Charles és Marcel Dalmas alakította át hotellé az Estenne-Chauvin orosz emigráns család megbízásából – a mai napig ők üzemeltetik a szállodát.

A nosztalgiázást kedvelők számára pedig kihagyhatatlan élmény Európa egyetlen veterán autó kölcsönzője Nizzában. „A Cote d’Azur a világon az egyik legcsodálatosabb hely, amelyet érdemes régi sportkocsikkal vagy veterán autókkal felfedezni” – mondja Fabrice Le Roy, akitől napi 300 euróért bérelhető az 1950-60-as évekből származó, mintegy harminc, kiváló állapotban lévő egyedi példány: például az a Porsche 911-es, amelyet Steve McQueen vezetett a Le Mans című akciófilmben, James Dean egykori 356 Speedstere vagy az az Alfa Romeo Spider Giuletta, amelyben Marcello Mastroianni indult randevúra Anita Ekberggel Az édes élet című Fellini-filmben.

Par Katalin Venczel